Kalandmag

Kalandmag — leginkább csak feljegyzés magamnak — egy nem feltétlenül mítoszos Call of Cthulhu 1930-as játékhoz.

Hajóút a Nápoly-Tunisz-Tripoli vonalon. Tuniszban többórás pihenő. Tripoliban a Nagydíj és a lottó.

Főszereplők:
– Pepetto, az olasz sportújságíró (az Alfa Romeo vagy a Maserati megbízásából)
– Elza, a francia nő (F. Bugatti fiatal özvegye) és inasa, Pierre
– “gróf” Komády Sándor és kedvese, Ágnes (szökésben Magyarországról)
– Rásim, a tripoli La Lybia sportrovatának szerkesztője

A versenyhez és a lottóhoz kapcsolódó forrásanyagok:
http://www.kolumbus.fi/leif.snellman/trip33.htm
http://en.espnf1.com/f1/motorsport/story/21012.html

Reklámok

Néhány fapados kalandmorzsa

Ezek kb egy éve vetettem “papírra”. Persze azóta sem kellett kidolgozni rendesen… Azért megosztom, hátha valaki hasznát veszi.

Tolvajbanda
Mindenki egy többé-kevésbé kezdő tolvajt alakít (akik testvérek?):
– besurranó
– zsebmetsző
– irathamisító
– hamiskártyás
– álcamester
– csaló
A megbízó a tolvajcéh vezetője (vizsgafeladat?).

Fővadászok
A megyék Első Vadászai minden télen(!) összegyűlnek, hogy a királyi erdőben megmérkőzzenek a Király Fővadásza címért.
“Capture the flag!” – A zászló a nagyerdő közepén, az erdő tele mindenféle vadállattal… Amit a zászló előtt meg kell szerezni: egy (alvó!) medve karma, egy farkas tappancsa és egy bagoly feje.
– egy Első Vadász
– hajtók
A vadak mellett további probléma, hogy a többi csapat eleve régi sérelmekkel és aljas trükkökkel érkezik.

A hölgy velem van!
A játékosok házasságszédelgők, akik egy véletlen folytán ugyanarra a kisasszonyra vetettek szemet.
– énekmondó
– vándorzenész
– udvari alakok

A hóbortos uraság
Lord Haubart vicces kedvében van. Időről időre játékos mulatságokat szervez hűbéreseinek, akik a jutalom és az általános elismerés miatt örömmel vesznek részt ezeken.
– falubeli parasztok
– kézművesek
– apródok

Esik még?
A postakocsi több napig várakozni kénytelen a révhez közeli fogadóban. Az utasoknak el kell fogadni egymás társaságát, és a többiek furcsaságait.
– szerzetes (üzenetet visz a rendtől a régensnek)
– hamiskártyás (“rangrejtve” menekül)
– mesterkovács (kardot visz a megrendelőnek)
– boszorkány (“dada”) és az ikrek

Aranyköpések

A régi m.a.g.u.s játékülésekről néhány aranyköpés:

A csapat a tengeren kel át, egy újabb nap virrad, és mindenki elmondja, mit tervez a délelőttre. A csapat egyik tagja így válaszol:
– Miután megreggeliztem, futok pár kört a hajó… öö, körül?

Máskor:
Kalandmester: – A shadoni elég hűvösen viselkedik.
Játékos: – Betakarózom.

Később egy fegyverkovácsra lett volna szükség út közben vagy a csata végeztével.
Játékos 1.: – Nem vagy kovács (Kovács) véletlenül?
Játékos 2.: – Nem, Jorg Rannam vagyok.
(Még nem volt kellően összekovácsolódva a csapat, haha!)

A csapat szedelőzködik, a boszorkány is a dolgai után néz.
Boszorkány: – Én pedig összepakolom a csók-…
Játékos: – …mókjaidat?

A bárd lezsírozza az éjszakai őrséget a boszorkánnyal:
Bárd: – Éjfélig te leszel felül, aztán meg én.

A vándor magabiztosan közlekedik a tengeren is, hiszen van csillagászat képzettsége. És hogy az mit takar?
– Tudom, merről fújnak a csillagok.

Egy váratlan támadást követő felebaráti riposzt:
– Ha megdobnak almával, dobd vissza k100-zal!

És akkor még Szmöreszaff Leopold lovag néhány elhíresült mondása:

A talpraesett utcagyerekből lett apród (aki egyébként tolvaj) madártojást kerít magának reggelire, a lovag emígyen szólítja:
– Húsunkból húsod lesz, tojásodból… (itt összenéz a többiekkel) tojásunk lesz.

Tolvaj: – Uram, kérhetnék egy tűzszerszámot a tűzgyújtáshoz?
Lovag: – Tessék. Mostantól ez mindig a te feladatod. De ne feledd: csak a feladat a tiéd, a tűzszerszám az enyém!

A felvilágosult — és meglehetősen szomjas — lovag a gyümölcsszedésből visszatérő tolvajhoz:
– Eszünk a gyümölcsödből, mert nedvességtartalma igen magas.

A menekült parasztok szóvivőjéhez:
– Hátrább a cséphadarókkal!

A kísérő Kyel-pap súgva a lovaghoz:
– Beszélj te, én nem hazudhatok.
Mire a lovag a menekültekhez:
– Békét viszünk a nyugati végekre.
Majd a Kyel-paphoz:
– Ez elég jól hangzott?

A lovag a szóvivőhöz:
– Nagyherceg? Üljünk le a tűz mellé, meséljen erről a nagyhercegről!
Kalandmester:
– Te hülye, onnak jössz! (A nagyherceg 20 évig nevelte a lovagot.)

Gondolatok a MAGUS szerepjátékról

Ez itt fején találja a szöget:

A M* olyan, mint a foci. Mindenki ismeri, és mindenki “ért” hozzá. Ha azt olvasnám Attilától pl., hogy még számára is meglepő módon az új M* jó lett, kíváncsiságból tuti megvenném, és ha tényleg jó, akkor esélyes, hogy – lévén a világ már ismert a játékosoknak – rá tudnám venni a csapatot a kipróbálásra. Mert nem 0-ról kell kezdenie az “újrakezdőknek”, hanem már van alap, amire építhetnek. És ha jó, és egyszerű a felépítmény, akkor tuti főnyeremény a dolog. Már csak a nosztalgia miatt is.

Teljes téma: http://lfg.hu/forum/index.php?showtopic=19912

A pózdobás

Ez tetszik 🙂

Pár hónapja történt egy versenyen, hogy egy csapat kérdezte van e nálam Pózdobás. Értetlenül néztem majd elmondták, hogy ők D20-ban játszanak és amikor egy csata véget ér akkor egy húszas dobással döntik el, hogy milyen járulékosságai voltak a küzdelemnek. Ha az érték alacsony, akkor nyakig véresen, csatakosan kerültek ki a küzdelemből, míg ellenkező esetben egy vércsepp sem látszik a pengéjükön és egyébként is feltámad a szél, hogy frissen csapott hajukba kapjon (jó fej csapat volt).

Eredeti hsz: http://lfg.hu/forum/index.php?showtopic=15061&view=findpost&p=1616470