98/8/25

Válogatáskazetta. Most találtam. Úgy vélem, direkt a nem-nyilvánvaló Pokolgép/Ossian/Omen-albumokról lettek válogatva a dalok.

A

  1. A dal érted él
  2. Újra együtt
  3. Ballada a senki fiáról
  4. A semmiből a semmibe
  5. Szakíts, ha bírsz
  6. Ok Nélkül Lázadó
  7. Gyűlölnek
  8. Árnyékember

B

  1. Menetelés a vágóhídra
  2. Nézd végig te is
  3. Érezd jól magad
  4. A pénz dala
  5. Ki véd meg?
  6. Emberi dolgok
  7. Sodor a szél
  8. Valakit várok

Reklámok

Itt vagyok

A Keresztút végéig rajongva követtem az Ossiant. Rengetegszer hallottam az összes albumot, és mind tetszik valamiért, de ha kedvencet kellene választanom, akkor az a második lemez lenne. A Félre az útból!!! –ahogy később nyilatkozták– kissé megelőzte a korát, összetettebb lett a rajongói tábor igényeinél, így aztán nem aratott osztatlan sikert. Nálam nem merült fel semmilyen probléma. És igaz, hogy jó tíz évig mellőztem az Ossian albumok hallgatását, de amikor újrakiadásokra került a sor, ez volt az első CD, amit beszereztem. Az Itt vagyok a kedvenc dalom erről a lemezről, sőt azt hiszem, összesítésben is dobogós.

A valóság lélegzetét a bőrömön érzem
A testembe tépnek a mindennapok karmai
Kegyetlenül fájnak
Néha még álmodom, hideg minden hajnalom
Harcolni önmagamért megtanultam rég

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

Mindig vadul szerettem
S tiszta szívből gyűlöltem
A középutat, felégette bennem az idő
Megfizettem mindenért, hibáimért, igazamért
Egy hitetlen világban még hiszek néhány dologban

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

(Szóló)

Öntelten járnak a senkik
Figyelnek, a vesztemet érzik
Várhatnak még úgy hiszem
Nem adom fel azért sem

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

Húszéves a Hammer?

Húszéves a Hammer? Boldog születésnapot! 🙂

Én 1991 tavaszán találkoztam először a magazinnal. Az egyik osztálytársam bátyja mindig megvette, a srác meg behozta a suliba. Az osztály fekete báránya volt ‘természetesen’, de inkább csak úgy általánosan, a szorgalom és a magatartás okán mintsem a rockerség miatt. Akkoriban már hallgattam az alapokat (Ossian, Pokolgép, Metallica), így időnként én is belelapoztam.

Aztán a nyári szünetben megvettem az első saját példányomat (1991/8). Már az újságosnál azt éreztem, hogy eladtam a lelkemet az ördögnek, haha! Bár az egész számból csak két-három zenekart ismertem, azért becsülettel végigolvastam. Jó sokszor.

Sok minden történt azóta. Kijártam mellette a gimit, bevonultam, leszereltem, fősulira kerültem. Volt, hogy teljesen elhidegültünk. A legsötétebb korszakban elhatároztam, hogy nem találkozok vele többé. Aztán meg úgy esett, hogy két évre össze is költöztünk 🙂

Húszéves a Hammer? Még legalább húsz évet! 🙂