Blackened

A Metallica ’88-as albumnyitó dalának egy nagyon korrekt előadása.

Nézed és végig arra gondolsz, hogy “ez fake!”, “á, nem”, “de”, “nem”. 😀

Reklámok

Nem voltam ott

Nem voltam ott a Metallica koncerten, mert…

  1. Egy koncert nekem nem ér ennyi pénzt.
  2. Az én Metallicámnak valamikor a S&M album után vége lett.
  3. Előre látható volt, hogy az esemény popkoncertté minősül a rengeteg false arc miatt.

Nagyon sok helyen lehet kritikát olvasni a koncertről. A legjobbak természetesen ismét csak a kommentárok. Alább egy kiemelt hozzászólás a hardrock.hu beszámolója alól:

Egyik gyermekem egy Ride The Lightning pólóban ment ki a bulira, és ott megkérdezték tőle hárman is(!), hogy ez az új lemez vagy azt, hogy mikor is jelent meg? No comment…
Ennél jobb a másik gyermekemen lévő Chris Burton pólóval történt eset, amikor szintén páran kérdezték, hogy ki ez a fazon? Ahogy Nagy Feró mondta: “Mindenkinek joga van tudatlannak maradni”.
És a csúcs: Unokaöcsémet küldtem el magam helyett a bulira, aki elképesztően nagy Suicidal Tendencies rajongó, minden fellelhető erekje, kalóz lemezek stb. a birtokában vannak. Naná, hogy ezekkel felszerelkezve ment, hiszen Trujillo is óriási kedvence. Persze, hogy sokan azt sem tudták, hogy milyen banda ez, és hogy mi köze van a Metallicához. De a “csúcs” az volt amikor megemlítette, hogy Trujillo Ozzyval is zenélt valaki megjegyezte, hogy “Az a vén fa** a tv-ből? Az nem színész?” Szóval ilyen arcok is voltak a koncerten, és ahogy olvasom a kommenteket nem is kevesen.
Szerencsére a fiaim megúszták sérülés nélkül, de ők is meséltek a nem éppen ideális körülményekről. Hiába nálunk nincsenek olyan stadionok és körülmények ahol egy ilyen koncertet jól meg lehetne szervezni. És ez nem a zenekar hibája.
Az pedig, hogy sokan képtelenek emberi módon viselkedni egy koncerten az nem újdonság…

Kiváló képek a hvg.hu-n: http://hvg.hu/nagyitas/20100515_Metallica_nagyitas

Húszéves a Hammer?

Húszéves a Hammer? Boldog születésnapot! 🙂

Én 1991 tavaszán találkoztam először a magazinnal. Az egyik osztálytársam bátyja mindig megvette, a srác meg behozta a suliba. Az osztály fekete báránya volt ‘természetesen’, de inkább csak úgy általánosan, a szorgalom és a magatartás okán mintsem a rockerség miatt. Akkoriban már hallgattam az alapokat (Ossian, Pokolgép, Metallica), így időnként én is belelapoztam.

Aztán a nyári szünetben megvettem az első saját példányomat (1991/8). Már az újságosnál azt éreztem, hogy eladtam a lelkemet az ördögnek, haha! Bár az egész számból csak két-három zenekart ismertem, azért becsülettel végigolvastam. Jó sokszor.

Sok minden történt azóta. Kijártam mellette a gimit, bevonultam, leszereltem, fősulira kerültem. Volt, hogy teljesen elhidegültünk. A legsötétebb korszakban elhatároztam, hogy nem találkozok vele többé. Aztán meg úgy esett, hogy két évre össze is költöztünk 🙂

Húszéves a Hammer? Még legalább húsz évet! 🙂