Marzo 15

kokardaAz utolsó kötelező március 15-ém 1989-ben volt. A naptár szerint csütörtökre esett. Arra emlékszem, hogy ilyen kellemetlen 8-10 fokos csepergős idő volt, és az úttörőrajunk (Winettou) akadályversenyen/sorversenyen vett részt a városi füves-salakos edzőpályán. A verseny egyik állomásán a hallott sípjelek szerint kellett reagálni. A rajunknak természetesen lövése sem volt a sípjelekről, az S.O.S.-t el tudtuk sípolni azt’ annnyi. Szépen le is égtünk. Arra már nem emlékszem, hogy összesítésben elértünk-e bármi érdemlegeset.

Viszont két nappal később, szombaton március 15-ei futóverseny volt a városban. Állítólag 1848 méter volt a táv, ezt azóta se mértem le. Azt mondták, hogy nem kell nagyon erőlködni, ne köpjük ki a tüdőnket, a részvétel a fontos és egyébként sincs díjazás. A pártház elől indultunk, végig a Dózsa Györgyön, aztán Bethlen, Bercsényi, Nádudvari és ismét a Dózsa Gy. Mondanom se kell, hogy VOLT díjazás. A hatodikosok között második lettem egy igen laza futással. Úgy hogy egyszer még vissza is kellett forduljak jó 10-20 métert, mert elhagytam a nyakkendőmet. Megálltam, megkötöttem. Emlékszem, hogy akkor ment el mellettem a későbbi nyertes. Mindegy. Valami honfoglalásos képeskönyvet nyertem.

Reklámok