irodalom kategória bejegyzései

Mozi

Gyógyszeres üveg a főcím,
koppanó pohár a dal,
üvegszilánk szereplők
egynémely kezembe mar.

Itt ülök ösztön és ész közt,
érzés csak egy maradt, egy
kattog a mozi fejemben,
érzés csak egy maradt, egy.

Rozsban a Zabhegyező

Már a megjelenéskor elhatároztam, hogy adok neki esélyt, de csak most jutottam odáig, hogy megvegyem az újrafordított Catcher in the Rye-t. Néhány oldalon vagyok még csak túl, nincs vele probléma.

A Nőket pár éve eredetiben olvastam. Mivel a Posta is remek volt magyarul (is), megajándékoztam magamat ezzel a fordítással is. A csomagolása sajnos nem valami frappáns…

thumb_20161219_164846_1024

Míg a halandók alszanak

Nos, mivel már egy éve, hogy a buszozás nem része a napi rutinomnak, így sokkal kevesebb lehetőségem maradt az olvasásra is. (Ezer szerencse, hogy az Atlas Shrugged 1100 oldalát még “éppen” ki tudtam olvasni tavalyelőtt, haha.) Szóval alig maradt öt-tíz perc itt-ott az olvasásra. Persze arra van az embernek ideje, stb…

Szóval egyébként is kicsit rendet raktam a könyvek között, és úgy döntöttem, hogy az egyik novelláskötet (Míg a halandók alszanak) pont megteszi, hogy visszazökkenjek az olvasásba.
És micsoda kellemes meglepetés! A színvonal persze ingadozik, de azért javarészt kiválóan szórakoztam. Kár lett volna hagyni tovább porosodni ezt a könyvet. Külön jó, hogy az utóbbi hónapok álommentes éjszakáinak is véget vetett.

Magánnyomozók…

… a 19. és a 21. században : )

wp_20161102_09_06_54_pro

A Newbury/Hobbes-történetekre nagyon kíváncsi vagyok. Az első két regény kiváló volt (jó kis viktoriánus steampunk), szívesen megnézném a filmváltozatot.

A Jessica Jones: ALIaS képregényben sokkal másabb élmény mint filmen. Először nem is igazán tetszett, de aztán ráállt az agyam. Azért az első rész után a gyűjtemény második-harmadik részét inkább kihagytam, és a sorozathoz talán jobban illeszkedő Purple Man-t szereztem be.

Ó, Augusztus Húsz!

Ó, Augusztus Húsz!

Emlékszem, ‘kettőben rossz idő volt,
és ezért csúszott az ünnep,
csak pár nappal később
játszották a tüzet.

Éppen a Dorottyán ültem a váróban,
ott néztem tévében,
majd ötezer forint után egy fogamat húzták.
Szóval volt részem élményben…

De mondhatnám kétezret is,
amikor még Pesten laktunk,
és a literes CBA-s jégkrém
a hídról küldött haza hasat menni.

Ennyi. 😀

Száll a kakukk fészkére

Sokéve már, hogy először láttam a filmet. (Nagyon jó!) Az elmúlt napokban végre a könyvet is elolvastam. (Fantasztikus!) És akkor ma újra megnéztem a filmet. Alább pedig egy, a port.hu-n talált hozzászólás.

FőfilmBolond.

A játék nagymestere, a kártyában a Jolie Joker. A mindenre jó lap a “legyen” szó – értelem – szinonimája. Amihez illesztem az lesz. A teljesség megfoghatatlan játéklapja.

Ez a McMurphy az igaz bolond. Szellem. Szabad. Egyéniség. Őszinte. Nincs rács, nincs korlát, nincs semmi akadály. ( Száma: 0?, 1, 22?)
Motivációjának alapja a pozitív szándék: a Játék, a buli, a kreativitás, a közösség, az erosz… Férfi alakzat.

Ratched nővér a másik bolond (őrült). Anyag. Fogoly. Személytelen. Hazug. Korlátolt, mindentől retteg, ami nem szokásos. (Száma: 2, 5, 10, 15)
Motivációjának alapja – (minek is?) – a megfelelés – (minek is?): Unalom, közöny, ego, frigiditás… Nő alakzat.

Ha ez a két bolond, a pozitív és a negatív találkozik kő kövön nem maradhat, nem kérdés!

Murpy törvénye szerint, ami elromolhat el is romlik! Vicces. Igaz.
Bolondos mondás, és aki ezzel nem él együtt, vagy nem tud együtt élni itt az anyagvilágban az Őrült.

(“Bolondok” filmekből: Han Solo, Forest Gump, Rupert Pupkin, Quentin aki Montarge-ból való, John Keating, Bruno, Larry Flint, Alvy Singer, id. Szamba Otto…)

*** Spoiler ***
McM nem bűnöző. Ez nagyon fontos, mivel fennebb a film leírásában – ráadásul – “lekistílűzik”.

Verekedős. És mivel sokadszor van a bíróságon ugyan azért – valszeg’ az igazságért áll ki -, ezért felmerül, a társadalom számára konform-e az elmeállapota. Tehát nem bűnöző, csak pont olyan, vagy hasonló bolond, mint Quanten Montarzsiból.

A kontroll teljes hiánya.
Cselekedetek a mezsgyén vannak ugyan, de a mögöttes szándék soha nem ártó.
Ártani tehát nem árt, mert tetteinek indítéka a pozitív gondolatok irányából áramlik. Nem árt, de a világ nem tudja tolerálni a kedélyét, a vidámságát, életszeretetét, mosolyát. Mindenkivel kijön, csak az önkénnyel, a hatalommal, az erőszakkal nem.

Az első ülésen, a pozitív neurotikusok és a negatív neurotikusok – remekül szétválasztva – jót vitatkoznak – Istenről. A bolond, aki belecseppen ebbe: nem is érti miről van szó. Ő bolond. A többiek Őrületéhez – Ratchied nővér a legveszélyesebb is ide tartozik –, kétség sem fér. A Bolond fejében minden pont annyira egyszerű, mint amennyire bonyolult. Éppen ezért röhög ki mindenkit, aki komolyabban veszi magát, mint amennyire kellene. Az ott ülő “karaktereket”, a felvett szerepekkel bajlódó társait, “beakadt” (szamszara) gondolatok foglyait, értelmezni sem tudja. Mint minden rendes bolond szabad és független marad. Éppen ezért tud létezni, és nem csak úgy simán élni.

A bolonddal nem lehet kiszúrni, mindig feltalálja magát. Éppen ezért mindig övé a morális igazság.
A baseball meccs közvetítése, jól példázza a Bolond magatartását: picit térjünk el a szabálytól – lévén csak megbeszélés kérdése – és mindenkinek jó. Aki ezt ostobán, igazságtalanul felülírja, annak nekimegy: nincs lehetetlen! Annak is nekifut, aminek senki soha, azt is megszervezi, amit senki soha, és véghez viszi, amit addig senki soha. Nem lehet legyőzni, mert az igazság, ami az oldalára kerül, felemeli… Mint a kezét a “katatón” Indián.

A Bolond mindent megpróbál, hiszen nincs lehetetlen csak tehetetlen. A zuhanytömböt is fel akarja emelni, mivel érzi magár olyan erősnek. De azt biztosan tudja, hogy fellehet, ha Ő nem is tudja.

Ez a Bolond tragédiája: a segítség .

Azt soha nem kap. A Bolond nem kaphat, hiszen mindenki számára Bolond. Pedig a segítség az emberi közösség egyik legfontosabb alapja. (lenne).
Csak föntről kaphat. A megváltásból, a szellemtől jöhet segítség máshonnan nem. A szellem, a spirituális lény – nevezhetjük Istennek is – megtestesítője a Főnök, az Indián, aki szintén nem ide az anyagvilágba való (a filmben: pasztellrózsaszín diliház), de az Indián mentalitásba belegondolva tök mindegy, hogy kint vagy bent él: sehol sem szabad, kint is bent is rab marad. Inkább néma, lelassul, megszok’, beletöröd’, de nem veszti el jelenlétét (később a miért). És ha a könyvet veszem, ugye Ő a Történet mesélője…

Remekül van felépítve, az ápoltak viszonya Ratchid nővérrel (férfi-nő viszony). Minden paciens vagy a mamától retteg, vagy a feleségétől , vagy a nőktől általában, vagy szex mániások, ami ugye a másik véglet, de véglet. Úgy egyáltalán attól a nőtől, akit Retchit nővér egyként képvisel, aki Őket álságos, hazug kedvessége mögül álnok mosollyal “gyógyítja” a világ szabályai szerint. Bár szavai feloldozásról beszélnek, nyomasztó lelki terrort árasztanak. A Nővér minden Dialógusban érthető, racionális és a Férfi mégis falra mászik tőle… A Bolond az Igazi kihívója, mivel Ő nem fél semmitől és senkitől.

A bolond akkor is bolondozik, ha bajban van. A kedvét azért nem szegi semmi, mivel minden egy játék. Az elektro sokk is. Kibírom, hiszen szabad vagyok és a lelkem az enyém: azt meg nem veheti el tőlem senki!
Amikor visszatér is Bolondozik. És már nem középre ül a pozitív neurotikusok és a negatív neurotikusok közé, hanem a pozitív neurotikus közepébe – a filozófus és a térítő közé. Az Ő helye ehhez van a legközelebb.

A Bolond másik nagy “tragédiája” az igazságért folytatott harca.

Ott van, ahol dolga van. Létének eleme a most és itt. Nincs terv, vagy ami van, az azonnal fölülírható, ha igazságról, ha a barátságról van szó és annak ügyében kell eljárni.

Billy Bibbit nem dadog. Egy mámoros este után, amikor nem a MAMMA dönt helyette, feltámad, életre kel, férfivé válik, és nevet és mosolyog és viccel és kapcsolata lesz a világgal…
Erre jön a MAMMA legjobb barátnője és Ratchied nővér visszagyalázza oda ahonnan megszabadult. Nem bírja…
A Bolond sem. Az esztelen terror ellen lázad és szabadságot követel. Minden forradalmár – a Bolondok többsége forradalmár (nem politikai értelemben FONTOS!), vagy művész – az igazságot akarja, az alapelvet. Ha ez sérül, érzete nem gátolja semmiben… Így helyes. Csak reménykedhetünk, hogy van legalább egy valaki, aki az életben így kiáll értünk… Még halálunk után is…

Akire számíthatunk a Főnök. Az Indián. Ha szerencsénk van, minket is lesz valaki, aki megszabadít attól, hogy személyiség, egyéniség nélküli életet éljünk.

Az Indián megvalósítja életben tartja, a Bolondot. Nem hagyja legyőzni. Elviszi magával McM lelkét, hiszen a szája előtt elhúzza a kezét, megmarkolva a lelket, amit kilehel.

Beigazolva a Bolond összes igazát, megszöknek az őrületből a szabadság felé, közösen, együtt…

Forrás: http://forum.port.hu/viewtopic.php?post_id=2867144#2867144

Csordulj könnyem…

Csordulj könnyem, mondta a rendőr. Itt egy érdekes kritika: http://www.theopencritic.com/?p=51

Másodszor olvastam a könyvet, és ugyanazt érzem mint az első alkalommal: majdnem tökéletes. De ez a drog által megváltoztatott valóság valahogy kinyírja nálam a sztorit. Bár lehet, hogy majd csak a harmadik olvasásra fog ütni 🙂

Érdekes, hogy nem készült hozzá egy igazán jó borító sem… http://www.philipkdick.com/works_novels_flowmytears.html

Gaiman temetője (2)

Befejeztem.

Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy még talán a Csillagpornál is jobb egy kicsivel, aztán a vége már nem állt össze. Az utolsó fejezet egyáltalán nem, de az utolsó előtti is akadozott. Nálam legalábbis. De addig nagyon jó.

Kicsit gondolkozom valami alternatív befejezésen.

Kieg.: Ja, és A dzsungel könyve ide vagy ode, de ennek a címe is sz*r.