Álmomban…

… átmentem unokatesómékhoz. Nagybátyjám az udvaron térdelt a betonon, és előre nézett maga elé. Megörültem, hogy látom. Tudtam, hogy álmodok, mert hét éve meghalt. Bár utána jött már egy álombéli búcsúra, nem haboztam most sem, megöleltem. Egy pillanatra. Aztán felnéztem, ő pedig jó harminc évvel fiatalabb volt, és már egészen előre dőlt. Aztán még egy ölelés, és egy párhetes kisfiút fogtam a kezemben. Aztán felébredtem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s