10/10

Deftones-Koi-No-Yokan-album-art

1998-ban a Zúzdában láttam először a cápás klipet (My Own Summer), aztán láttam még jó sokszor, és meg is tetszett. De másra nagyon nem voltam kíváncsi tőlük, egy kalapba kerültek a Kornnal és társaival. 2001-ben a Digital Bath-ban “fürödtem” egész nyáron, de a White Pony többi dala totálisan elkerült. Úgy általában elkerültek a Deftones albumok.

Aztán 2007-ben a Saturday Night Wrist miatt már lemezjátszót vettem az autóba. Rajongó lettem. Visszaástam a korábbi anyagokért, és pörgött az Adrenaline, az Around The Fur, meg a többi. Mire mindenezeket nagyjából meg tudtam emészteni, megérkezett a Diamond Eyes. You’ve Seen The Butcher, bang! A borító rettenetes, de muszáj volt megvenni.

És aztán most itt a Koi No Yokan. Még csak a harmadik dalnál tartottam, de már írtam a mailt, hogy “Az új Deftones megint odabsz. Elsőre 9/10.” Aztán gondoltam, várok még. Vártam egy hetet. Krvanagy húzás, dallamok, zúzás, okosságok, elszállás. 10 pont. Mást szinte nem is hallgatok. Megvettek örökre.

(10 pont: örök kedvenc sok-sok lúdbőrözős dallal)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s