Helyzetjelentés a böngészőfrontról

Régen írtam a böngészőkről.

PowerPC
A régi iBookon egy ideje Debian Linux van a Mac OS helyett, úgyhogy akár össze is vonhatnám a linuxos kategóriával. Mivel külön gépről van szó, mégsem teszem. Ezen a vason általában Opera 10.63 fut. A később verziók sajnos nem támogatják a PPC platformot. (+Egyedül itt használom az Opera Mail funkcióját.)
http://www.opera.com/browser/download/?os=linux-ppc&list=all

LinuxPC
Az ilyen-olyan kis hibák miatt leszoktam az Operáról. Teljesen áttértem a Chromiumra. Aztán rájöttem, hogy a Chromiumhoz nem jönnek tovább a frissítések, ezért kénytelen-kelletlen ugrottam a Google Chrome-ra. Aztán jöttem a rendszerváltás (-> LinuxMint), és a Chrome mellett egyre gyakrabban vettem elő az Operát, ami végül visszatért állandó használatra. Az újabb verziókkal valahogy már együtt tudtam élni. Aztán tegnap megint felhúztam magam azon, hogy az alapértelmezett betűkészletet képtelenség megváltoztatni… Körülnéztem milyen alternatíva van még a csomagok között. Így került elő a régi cimborám, Epiphany. Meglepett, hogy WebKites lett. De ez az előnyére vált, mert eddig stabil és meg vagyok elégedve.
http://projects.gnome.org/epiphany/

WindowsPC
Nagyon keveset böngészek Windowson. Most a Safari a default, mert ott a legszebb a betűkép, és már nincs az a régi akadás.
http://www.apple.com/safari/

iMac
A munkahelyen a Firefox az alapértelmezett. De sokat ment a Chrome is. Váltogatom össze-vissza. Most azért a Ffox, mert sehol máshol nem használom igazán (itthon a családnak van fenntartva).
http://www.mozilla.org/hu/firefox/new/

Reklámok

Rock of Ages

Na, megvolt. És csalódást okozott. Egy príma kis retromusicalt vártam rockdalokkal, meg minden külsőséggel a korszakból. Erre érkezett valami korcs, ami azon túl, hogy zenés film, semmit nem tudott felmutatni. Se dráma, se vígjáték, se paródia. Illetve néhol eléggé paródia ahhoz, hogy ne lehessen komolyan venni. Tom Cruise rettenetes volt. Catherine Zeta-Jones detto. Igazából ketten vitték el rossz irányba az egészet. Vagy aki a szerepüket írta, őket rendezte. A kis szerelmespár olyan semmilyen volt. A Bourbon klub és Alec Baldwin mentette meg a showt.

5/10

10/10

Deftones-Koi-No-Yokan-album-art

1998-ban a Zúzdában láttam először a cápás klipet (My Own Summer), aztán láttam még jó sokszor, és meg is tetszett. De másra nagyon nem voltam kíváncsi tőlük, egy kalapba kerültek a Kornnal és társaival. 2001-ben a Digital Bath-ban “fürödtem” egész nyáron, de a White Pony többi dala totálisan elkerült. Úgy általában elkerültek a Deftones albumok.

Aztán 2007-ben a Saturday Night Wrist miatt már lemezjátszót vettem az autóba. Rajongó lettem. Visszaástam a korábbi anyagokért, és pörgött az Adrenaline, az Around The Fur, meg a többi. Mire mindenezeket nagyjából meg tudtam emészteni, megérkezett a Diamond Eyes. You’ve Seen The Butcher, bang! A borító rettenetes, de muszáj volt megvenni.

És aztán most itt a Koi No Yokan. Még csak a harmadik dalnál tartottam, de már írtam a mailt, hogy “Az új Deftones megint odabsz. Elsőre 9/10.” Aztán gondoltam, várok még. Vártam egy hetet. Krvanagy húzás, dallamok, zúzás, okosságok, elszállás. 10 pont. Mást szinte nem is hallgatok. Megvettek örökre.

(10 pont: örök kedvenc sok-sok lúdbőrözős dallal)