Még mindig Common Ground

De ez már az eredeti. Vagy legalábbis a szerző előadásában. Érdekes ez a gitár.

Hozzászólás a Ytube oldalról:

Fanned fret guitars. Great for alternate tunings. The wider side simulates a guitar with a longer neck, improving intonation for the lower strings, while the the slimmer side is better for the higher strings. Damned things are pricey. 😐

Reklámok

Napi bölcsesség

A legfontosabb, hogy mindig önmagad legyél. Kivéve, ha lehetsz Batman. Akkor inkább legyél mindig Batman!

Álomjegyzet

(levélrészlet)

Hello!

Általában megírom az ismerőseimnek, ha szerepelnek az álmomban. Most az a különleges eset, hogy rólad szólt ugyan, de te igazából nem is voltál benne.

Előzmény: Egyszer már álmodtam azt, hogy X városban (teljesen ismeretlen környéken) mintegy mellékesen rátaláltunk a házatokra. Egy jómódot sugárzó épület volt magas kerítésfronttal, és valószínűleg szép kerttel a ház mögött. Én és kis családom fáradtan gyalogoltunk immár hazafelé az eltévedésből, amikor megláttunk téged a kerítés mögött — éppen a kicsit levegőztetted (olyan 7-8 hónapos lehetett). Álmomban csak éppen köszöntünk.

Az elmúlt éjszakai álmomban ismét X-ben jártunk, ugyanazon a környéken. Megint problémánk akadt, ezúttal az autó rohadt le alattunk, és ezért gyalog igyekeztünk vissza a városközpontba. Aztán, ahogy megláttam az épületet, “Ó” — mondom — “ide most bemegyünk, ha már legutóbb olyan hülyék voltunk, hogy meg se néztük rendesen azt a gyereket”.

Bementünk. Anyukádat és anyósodat találtuk az udvaron. (Furákat álmodok, mi? Haha) Szóval, kérdezzük őket, hogy mi a helyzet, hol vagytok? “Nem sokára jöttök.” Addig üljünk le. Egyszerre csak egyértelmű lett, hogy valami hatalmas családi ünnepségre készül a család. Épp csak felmértük a téglával kirakott udvar közepén álló irgalmatlan méretű asztalt (olyan magas volt, hogy mellkasomig ért a lapja!), már tódult is be a kapun a vendégsereg.

Elsőre olyan volt, mintha egy esküvőről érkezett volna meg a násznép. Nem nagyon lepődött meg közülük senki azon, hogy egy ismeretlen család már ott áll az asztal mellett. Aztán, ahogy szétoszlott az udvaron a mindenféle nemű és korú kis tömeg, jobban megnézhettük őket. Egyetlen ismerős arc sem volt köztük, és te sem voltál sehol.

A sok “Hol vannak már? Hol vannak már?” kiáltásból nyilvánvaló lett, hogy ők is titeket várnak és ti késtek az eseményről. Viszont egyértelmű volt, hogy ti vagytok az ünnepeltek. Azt még mondjuk nem tudtam, hogy ti mint pár, vagy ti mint család, esetleg csak a gyermek. A mulatozás azért elkezdődött. Bár a nagy asztalra nem nagyon került semmi, inkább az udvar szélein folyt az evés-ivás.

Aztán egy fiatal amish-képű srác az asztalra csapott egy az asztal méretéhez méltó hatalmas könyvet. És megkért, hogy én (mi) mint váratlan vendégek vezessünk bele elsőként a jókívánságainkat. Felütötte a könyvet valahol középen, és rögtön láttam, hogy ez inkább egy nagycsaládi ereklye, mintsem emlékkönyv nektek. Ráadásul roppant réginek és értékesnek tűnt, meg hát azt semmi tudtam, hogy mi az apropója az egésznek. “Köszönöm, előbb még összeszedném a gondolataimat” — hárítottam a kérést.

Az este telt-múlt. Nem igazán tudtunk beleolvadni a mulatságba, inkább csak el voltunk magunknak. Az egyetlen ismerős (anyukád) sem volt sehol. Talán egyszer mintha a tesódat láttam volna, de nem vett észre. Ti még mindig nem kerültetek elő, aztán lassan hajnalodni kezdett, én meg felébredtem.

T H E E N D

Na, erre varrjál gombot!

Így utólag arra tippelek, hogy keresztelő lett volna a gyereknek. Bár nem vagyok benne biztos, hogy az amishok csinálnak ilyesmit…