Itt vagyok

A Keresztút végéig rajongva követtem az Ossiant. Rengetegszer hallottam az összes albumot, és mind tetszik valamiért, de ha kedvencet kellene választanom, akkor az a második lemez lenne. A Félre az útból!!! –ahogy később nyilatkozták– kissé megelőzte a korát, összetettebb lett a rajongói tábor igényeinél, így aztán nem aratott osztatlan sikert. Nálam nem merült fel semmilyen probléma. És igaz, hogy jó tíz évig mellőztem az Ossian albumok hallgatását, de amikor újrakiadásokra került a sor, ez volt az első CD, amit beszereztem. Az Itt vagyok a kedvenc dalom erről a lemezről, sőt azt hiszem, összesítésben is dobogós.

A valóság lélegzetét a bőrömön érzem
A testembe tépnek a mindennapok karmai
Kegyetlenül fájnak
Néha még álmodom, hideg minden hajnalom
Harcolni önmagamért megtanultam rég

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

Mindig vadul szerettem
S tiszta szívből gyűlöltem
A középutat, felégette bennem az idő
Megfizettem mindenért, hibáimért, igazamért
Egy hitetlen világban még hiszek néhány dologban

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

(Szóló)

Öntelten járnak a senkik
Figyelnek, a vesztemet érzik
Várhatnak még úgy hiszem
Nem adom fel azért sem

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

Elvesztett évek, számon kérném én
Ó de nincs kitől
Más idők jönnek
Kemények és nehezek
Túl a mélyponton várom a holnapot
Én itt vagyok

Reklámok

Jó kis interjú Both Miklóssal

Amikor viszont elkezdtem gitározni, úgy rendesen, az nyolc éves korom környékén lehetett. Akkor még a mutatóujjam csak négy húrt ért át a gitárnyakon. Mindig kérdeztem apámtól, hogy lesz-e nagyobb az ujjam, mert szükségem lenne lefogni egy-két barrét, erre persze mondta, hogy ne féljek, majd lesz.

A Lángoló Gitárok oldalán.

Vb-viccek

A francia és az olasz csapat tagjai tegnap közösen meglátogattak egy fokvárosi árvaházat.
„Szívszorító volt látni a szomorú kis arcukat és a reménytelenséget” – nyilatkozta a 6 éves Dzsamal.

+

Mai találkozók:
Portugália-Brazília, helyszín: Durban stadion
Spanyolország-Chile, helyszín: Praetoria stadion
Franciaország-Olaszország, helyszín: Johannesburg repülőtér

Upc, direkt?

Át lettünk hát hangolva az új műholdra, vannak új csatornák meg fícsör. Csak közben eltűnt a palettáról az echte RTL, amely csatorna pedig mindig minden F1-futamot élőben közvetített nekem, kellemesen korai helyszíni jelentkezésekkel… :argh:

Balatoni sebek

A napokban kétszer is elhaladtam Györök mellett a 71-esen. Persze rögtön beugrott minden szarság a gólyatáborról, amit anno ’97-ben a második nap reggelén rögtön ott is hagytam a picsába. Öröm volt az ürömben, hogy ehhez társat is találtam. Reggeli után P. Tomival ketten stoppoltunk Pest felé a 71-esen jó félórát, mire beülhettünk egy kedves hölgy Trabantjába. Hogy aztán 3-4 km-re később kiderüljön, ő Tapolca felé lekanyarodik… Álltunk még vagy másfél órát az úton, és rohadtul nem vett fel minket senki. Csupa külföldi autó jött, talán csak minden tizedik volt magyar. Meguntuk végül, és Tördemicen felszálltunk a vonatra…

A fene se gondolta akkor, hogy ez még csak az első kamrája volt a ’97-es pokoljárásomnak…