Egy félig-meddig már elfelejtett álom

Csütörtökre virradóra álmodtam.

Megérkeztek a Földre. A nap (a hét?) nagy részében nem is láttuk őket. Aki megmaradtunk, hajószerű utazóalkalmatosságban laktunk. Aztán egyszer csak mozgolódni kezdtek. Volt valami fehér, toronymagas központjuk, onnan repültek ki. Különféle áttetsző, szürke állatalakban jelentek meg. Egy-egy “őrjárat” után visszatértek a toronyba, aminek közelében kulcsformát öltöttek, majd újabb állatalakot és már tértek is vissza. Bár láthatóan nem törődtek velünk, mindenki igyekezett elbújni. Én is elbújtam. El is aludtam.

Aztán felkeltem.

Reklámok