Szabad Albemuth Rádió

Philip K. Dick.

Na, ez nem volt egy könnyű olvasmány. Lehet, hogy nem is buszon kellett volna olvasni, és ennyire széttörve. Most így sikerült.

Kicsit meglepődtem ugyan VALIS visszatértén, de PKD-nél előfordult már ilyesmi. Jófajta paranoid regény egyébként, nagyon szívesen megnézném független filmes rendezésben.

Újraolvasás? Hát, majd biztos lesz olyan is. Évekről van itt szó.

Reklámok

Húszéves a Hammer?

Húszéves a Hammer? Boldog születésnapot! 🙂

Én 1991 tavaszán találkoztam először a magazinnal. Az egyik osztálytársam bátyja mindig megvette, a srác meg behozta a suliba. Az osztály fekete báránya volt ‘természetesen’, de inkább csak úgy általánosan, a szorgalom és a magatartás okán mintsem a rockerség miatt. Akkoriban már hallgattam az alapokat (Ossian, Pokolgép, Metallica), így időnként én is belelapoztam.

Aztán a nyári szünetben megvettem az első saját példányomat (1991/8). Már az újságosnál azt éreztem, hogy eladtam a lelkemet az ördögnek, haha! Bár az egész számból csak két-három zenekart ismertem, azért becsülettel végigolvastam. Jó sokszor.

Sok minden történt azóta. Kijártam mellette a gimit, bevonultam, leszereltem, fősulira kerültem. Volt, hogy teljesen elhidegültünk. A legsötétebb korszakban elhatároztam, hogy nem találkozok vele többé. Aztán meg úgy esett, hogy két évre össze is költöztünk 🙂

Húszéves a Hammer? Még legalább húsz évet! 🙂

Nincsen más

Nincsen más ebben a dalban
Nincsen más, csak egy utca.
Ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.

A délelőtt, mikor gondoltam
az ablakon kihajítom
Évát, aki a hallban
csomagolt piszkos ruhát.

És kiabált és kiabáltam,
és zörgött kint végig az utcán
a villamos, már nem is tudnám
hogyan is volt azután.

Az ablakon, csak ennyi biztos,
az ablakon kikönyököltem,
és magamban így könyörögtem.
Adj uram másik lakást.

Hát nincsen más ebben a dalban,
csak egy hőhullám harmadik napja,
és Éva és még egy utca,
és egy délelőtt…

Hát nincsen más ebben a dalban,
nincsen más, csak egy utca.
Ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt…

_ _ _ _ _

Írta Cseh Tamás és Bereményi Géza.

Madagaszkár 2. (és Verdák) OST

“I’ve been around the world, in the pouring rain
Feeling out of place, really feeling strange
Take me to a place, where they know my name
Cause I ain’t met nobody that looks the same”

Még néhány szó a Madagaszkár 2-ről.

Hasonlóan a Verdákhoz, ebben a filmben is fantasztikus a felvezetés. Egyrészt rögtön belecsöppen az ember valami izgalmasban, másrészt pedig ott a zene, ami valami elképesztően passzol a képekhez. Köszönhetően a fiamnak, a két filmet összesen legalább százszor láttam, tudom mit beszélek, haha!

A Verdákban Sheryl Crow, a Madagaszkárban pedig Hans Zimmer, will.i.am és Gavin Greenaway adják a hangsávot. Hans Zimmernek külön riszpekt a főtémáért. Köszönöm.

Kasza

Na, megvolt az első kaszálás idén. Meg egyáltalán A Kertben. Gondoltam, nem kellene az egészet hétvégére hagyni, nehogy sok legyen, haha! Aztán ahogy elkezdtem, rögtön rájöttem, hogy még ki kell találnom az útvonaltervet. A sok fa(csemete) és a veteményes miatt nem egészen egyértelmű ugyanis, hogy merről merre és milyen fogással haladjak. Aztán amikor kitaláltam, hogy legalábbis hogyan kezdjek hozzá, és haladtam néhány lépést, akkor beugrott hogy nincs is villa a háznál. Így aztán maradt a gereblye (anyu szerint ‘gerebándusz’, haha!), meg az öl. Elkezdtem a kerítés mellett egy kis kazlat. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Egy félig-meddig már elfelejtett álom

Csütörtökre virradóra álmodtam.

Megérkeztek a Földre. A nap (a hét?) nagy részében nem is láttuk őket. Aki megmaradtunk, hajószerű utazóalkalmatosságban laktunk. Aztán egyszer csak mozgolódni kezdtek. Volt valami fehér, toronymagas központjuk, onnan repültek ki. Különféle áttetsző, szürke állatalakban jelentek meg. Egy-egy “őrjárat” után visszatértek a toronyba, aminek közelében kulcsformát öltöttek, majd újabb állatalakot és már tértek is vissza. Bár láthatóan nem törődtek velünk, mindenki igyekezett elbújni. Én is elbújtam. El is aludtam.

Aztán felkeltem.