Ubuntu

Tegnap felpakoltam a régi üres partícióra a legfrissebb amd64-es stabil Ubuntu linuxot. De a történet nem itt kezdődik, hanem négy éve, amikor a jelen gépre frissítettem a hardvert. Ha már 64-bites, a Debian linuxot tettük fel egyik munkatársammal. Aztán hamar kiderült, hogy nem egy nyerő választás, mert sok minden nem fut még rajta, vagy egyszerűen láma voltam hozzá. Lényeg, hogy gyorsan visszaálltam a 32-bites UHU-Linuxra, ami akkor az 1.2-nél tartott, ha jól rémlik. Aztán, amikor 2006-ban jött a 2.0, akkor frissítettem egy clean install-lal. A 2.1 érkezésekor viszont már nem sok kedvem volt ilyesmivel maszatolni, lényeges változás egyébként se volt, úgyhogy maradtam a kettesen. Sajnos az UHU-csapat nem a csomagfrissítésekről híres, így egyre inkább bosszantott, hogy nincs pl. legfrissebb Gimp. Szóval, egy ideje motoszkált bennem, hogy a régi vincseszter üres linuxos részére fel kellene tenni próbaképpen valami újabb 64-bites disztribúciót. Le is töltöttem a mostanában hájpolt Ubuntut (1 CD), illetve a Debian még friss, meleg 5.0-ás Lennyjét (CD). Elkezdtem az Ubuntu installt, aztán még valahol az elején elbizonytalanodtam (win partíción komoly aktuális munkáim vannak), hát abbahagytam. Következő körben már a Debian cédé került a meghajtóba és végig is tekertem az installt. Sajnos belefutottam a régi jó netconf problémába, azaz képtelen voltam működésre bírni a netet… Rémes, hogy még itt tartanak, hogy az alap csomagban nincs egy halálegyszerű grafikus netmenedzser… Rápróbáltam még egy dvd-s install-lal, mondom hátha abban szélesebb a lehetőségek tárháza. Hát, nem… Úgyhogy, tegnap felpakoltam a régi üres partícióra a legfrissebb amd64-es stabil Ubuntu linuxot. Elég lassan ment, de miután települt már minden egyszerű, és működik, vagy legalábbis jól elboldogulok a fazonigazítással. Tehát All Hail Ubuntu! (Eddig) tényleg okés. : )

Reklámok