Punkosat álmodtam

Késő este hazafelé tartottam, amikor a város központjában találtam egy mobilt. A telefonkönyvében volt egy ‘Otthon’ bejegyzés, hát felhívtam. Egy fiatal férfi vette fel, és köszönte, hogy megtaláltam, már nagyon kereste. Találkozzunk fél óra múlva itt meg itt. A neve Kovács Latány, meg fogom ismerni.

Rémlett is, hogy ismerős a neve, a nyolcvanas években ő volt a helyi főpunk, és mintha ő írta volna A magyar punk története c. könyvet. (Ami az egyik kedvenc olvasmányom egyébként, és nem ő írta, hanem Pozsonyi Ádám.)

A megbeszélt helyre értem. Éjszaka volt még mindig, de valahogy visszakerültem a nyolcvanas évekbe a grund meg tele volt rosszarcú punkokkal úgyhogy inkább eltűztem onnan.

A környékbeli panelek csengőit böngésztem, hátha meglelem a lakást. Sikerült is. Felcsengettem a muterját, aztán átpasszoltam a telefont. Korrekt vég egy álomnak, nemde?

Reklámok