2009. február havi bejegyzések

Punkosat álmodtam

Késő este hazafelé tartottam, amikor a város központjában találtam egy mobilt. A telefonkönyvében volt egy ‘Otthon’ bejegyzés, hát felhívtam. Egy fiatal férfi vette fel, és köszönte, hogy megtaláltam, már nagyon kereste. Találkozzunk fél óra múlva itt meg itt. A neve Kovács Latány, meg fogom ismerni.

Rémlett is, hogy ismerős a neve, a nyolcvanas években ő volt a helyi főpunk, és mintha ő írta volna A magyar punk története c. könyvet. (Ami az egyik kedvenc olvasmányom egyébként, és nem ő írta, hanem Pozsonyi Ádám.)

A megbeszélt helyre értem. Éjszaka volt még mindig, de valahogy visszakerültem a nyolcvanas évekbe a grund meg tele volt rosszarcú punkokkal úgyhogy inkább eltűztem onnan.

A környékbeli panelek csengőit böngésztem, hátha meglelem a lakást. Sikerült is. Felcsengettem a muterját, aztán átpasszoltam a telefont. Korrekt vég egy álomnak, nemde?

Az egymillió dolláros refrén

“Every time I look in your eyes, every day I’m watching you die
All the thoughts I see in you about how I…”
(System of a Down: Kill Rock ‘N Roll)

Itthon mindez így hangzik:

“Leszek az anyja a jónak, menj el bennem, nem kell vigyáznod, csak a hártyát ne szakítsd szét, hadd higyjen bennem a világ…”
(Isten Háta Mögött: Mária dala)

Természetesen nem fordításban, hanem egymilliódollárosrefrénségében : )

Könyvrendelés

Bár jobb szeretek hagyományos könyvesboltba járni, ezúttal kivételt tettem (leginkább időhiány miatt, eh..), és a bookline.hu-ról rendeltem néhány kötetet.

Terry Pratchett: Fegyvertársak
Terry Pratchett: Hölgyek és urak
Ez a kettő már nem Cherubion-kiadás, viszont eddig még nemhogy hiányzott a polcról, de nem is tudtam, hogy egyáltalán megjelent.

Neil Gaiman: Coraline
Nagyon várom a filmet is, de előbb a könyvet szeretném elolvasni.

Zakkundpakk 6000 Ft lesz így. Március 4-re ígérték. Várom. : )

Iron Maiden

Így néz ki a tíz kedvenc dalból készített “válogatáscédém”:

The Ides Of March (Killers, 1981)
Wrathchild (Killers, 1981)
Where Eagles Dare (Piece Of Mind, 1983)
Fear Is The Key (Fear Of The Dark, 1992)
The Clairvoyant (Seventh Son Of A Seventh Son, 1988)
No Prayer For The Dying (No Prayer For The Dying, 1990)
Invaders (The Number Of The Beast, 1982)
Purgatory (Killers, 1981)
The Trooper (Piece Of Mind, 1983)
22 Acacia Avenue (The Number Of The Beast, 1982)

Megj.: A Virtual XI (1998) óta született Maiden albumokat jóformán nem is hallottam.

Alább pedig a kedvenc Eddie-m : )

ironmaideneddie8

Knife Party

A Knife Party egy remek Deftones-dal. Alább két változat a Youtube-ról.

A srác kicsit mereven tolja, de egyébként nem egy elveszett arc.

Harmadiknak pedig egy akusztikus hawaii-változat a szerzőktől : )

My knife – its sharp and chrome
Come see inside my bones
All of the fiends are on the block
Im the new king, Ill take the queen
cause in here were all anemic
In here – anemic and sweet…so…

Go get your knife, go get your knife
And come in
Go get your knife, go get your knife
And lay down
Go get your knife, go get your knife
Now kiss me

Oooh…well I can float here forever
In this room we cant touch the floor
In here were all anemic
In here – anemic and sweet…so…

Go get your knife, go get your knife
And come in
Go get your knife, go get your knife
And lay down
Go get your knife, go get your knife
Now kiss me

Ohh… I could float here forever
Ohh… anemic and sweet
Ohh… I could float here forever
Ohh… anemic and sweet…so…

Go get your knife, go get your knife
And come in
Go get your knife, go get your knife
And lay down
Go get your knife, go get your knife
Get filthy
Go get your knife, go get your knife
And kiss me…

MK vs CD

Namost,hogy van az, hogy az agyonhallgatott közel húszéves Pokolgép Éjszakai bevetés kazettáról bedigizett mp3 jobban szól, mint a CD-ről beolvasott változat?

Költői a kérdés, hiszen az évek alatt rájöttem (meg talán tanultam is), hogy az analóg az igazi.

Azért lehet nem ártott volna a CD-kiadás előtt egy kis remaszter…

Jeles napok

Életem egyik jeles napja volt, amikor 1992. augusztus vége felé kerekpározás közben véletlenül ‘összefutottam’ Sz. Tomival. Örömmel újságoltuk el egymásnak, hogy milyen új zenékkel ismerkedtünk meg az évzáró óta, illetve mi a legfrissebb kedvencünk. Én a Beneath The Remains korongot dícsértem, ő az Arise-t magasztalta. Pár nap volt már csak hátra az évnyitóig, megegyeztünk, hogy majd akkor és ott cserélünk kazit.

cover_beneath

Cadaveres – Evilution

A februári Hammer mellékletén találkoztam a Nadie c. dallal, és úgy éreztem, hallanom kell az egész albumot. Meg is kaptam a CD-t (köszi hombre!), és három-négy nap hallgatás után egy erős nyolcasra értékelem. Azt hiszem, sokat forog még idén a lemez az autó-hifiben. : )

Az Oracle of Time c. Replika-monológot érzem feleslegesnek, illetve egész picit talán hosszú az album ehhez a húzós-zúzós zenéhez. A borító sajnos elég jellegtelen, a lemezcím pedig már Dio ‘Strange Highways’ albuma óta ismerős… Szóval, ezek is rontják kicsit az összképet.

Szerk. 2009. 02. 23.
Most látom csak, hogy a teljes hossz 40 perc. Haha! Nos, akkor is hosszú : )

A Manák-trilógia (1-2)

Ez a két írás ugyan a régi Karmapolis(z) oldalról van, de az lényegében ugyanaz mint a The Oranges, úgyhogy megkapja ugyanazt a kategóriát : )

Terry Pratchett: Sofőrök – A Manák trilógiája 1.

Pratchett Korongvilágon játszódó kötetei számomra mindig is a megbízható szórakozási forrást jelentették. Ez a trilógia azonban egy másik világ története, ezért kissé bátortalanul vágtam bele.

Ankh-Morpork ismerős, szennytől mocskos utcái helyett egy egészen hétköznapi világba botlottam, ahol Pratchett a manáknak nevezett kis, manószerű lények életét, kalandjait tárja elénk. Ezek a kis lények az emberek között élnek, méretük és sebességük folytán láthatatlanul. A történet középpontjában egy autópálya étterme mellett élő kis mana-kolónia áll, akik úgy hiszik, ők az utolsók népükből. Mivel sorsuk egyre sanyarúbb, úgy döntenek mindent egy lapra téve, felszöknek egy teherautó platójára és új életet kezdenek valahol máshol. Az Áruházig jutnak, ahol egy náluk ezerszer nagyobb manatársadalomba botlanak, egy bonyolult kasztrendszerbe, és egy világvégébe… A történet elején megismert kis csoport számára azonban nincs lehetetlen, igazukat bizonyítván létrehozzák a Sofőrők kasztját és megmentik áruházi társaikat.

A Korongvilág-regényeknél megszokott, humorba bújtatott bölcsességek itt talán nagyobb hangsúlyt kapnak, de ezzel együtt is egy kedves mese, melynek hősei igazán a szívhez tudnak nőni, és ha vége a könyvnek, hiányoznak.

HammerWorld magazin, 2004. májusi szám

************************

Terry Pratchett: Földvájók – A Manák trilógiája 2.

A trilógia folytatásában a lerombolt Áruházból megmenekült mananép Új Otthont alapít a Szabad Ég alatt, pontosabban egy bezárt kőfejtőben. A szokatlan körülményekkel (időjárás, vadállatok) lassan megbarátkozó kis lények kalandjai azonban ezzel nem érnek véget. A kőfejtőt hamarosan újra használatba veszik az emberek, ezért kedvenc főhősünk, Masklin néhány társával elindul a közeli repülőtér felé, a következő Nagy Menekülést (illetve Hazatérést) előkészíteni. Távollétükben hatalmi harcok osztják meg a manákat, akiknek így, az egyre gyakrabban megjelenő emberek mellett saját társaikkal is meg kell küzdeni.

Pratchett ‘mesetrilógiájának’ második kötete is letehetetlen olvasmány, követi az első rész hagyományait: egyszerre vicces, izgalmas, bölcs és szerethető. Akinek tetszett a Sofőrök, az rögtön otthon fogja érezni magát ebben a történetben is.

HammerWorld magazin, 2004. júniusi szám

************************

A harmadik rész? Megvan az is. Nagyjából fél évvel később jelent meg, 2004 őszén. Nem rossz, de valahogy nem éreztem olyan erősnek mint az első kettőt.